2011. január 27., csütörtök

Savanyú lencseleves


A lencsét eddig valahogy mindig főzelék formájában készítettem, magam sem értem miért. A Vidék íze magazin idei januári számában láttam viszont ezt a levest és azért fogott meg rögtön, mert a kedvenceim közé tartoznak a savanyú levesek. Ez a recept pedig ilyen a javából. Párom szerint egy kis füstölt íz is elment volna benne, de nekem pont így volt jó. Nem kell állandóan húst enni hússal:-))

Savanyú lencseleves

Hozzávalók:

30 dkg lencse,
2 szál sárgarépa,
só,
őrölt bors,
2-3 babérlevél,
1 evőkanál liszt,
kevés olaj,
1 fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
pirospaprika,
2 dl tejföl,
tárkony (most szárított volt),
ecet.

Elkészítés: a lencsét előtte való este beáztattam, majd másnap leöntöttem a levet, alaposan átmostam és a karikára vágott sárgarépával együtt feltettem főni. Sóval, babérlevéllel, tárkonnyal, őrölt borssal ízesítettem. Közben a finomra vágott hagymát a kevés olajon megdinszteltem,bele tettem a lisztet és kissé átpirítottam, majd a zúzott fokhagymát is hozzá kevertem. A tűzről lehúzva meghintettem pirospaprikával és a rántást felöntöttem kevés vízzel, jól elkevertem és a megpuhult leveshez kevertem. Egyet forraltam rajta. Közben a tejfölt elkevertem pár kanál levessel a hőkiegyenlítés miatt és azt is a leveshez tettem. Ezzel is már csak  épp hogy forraltam A végén kevés ecettel ízesítettem.

2011. január 26., szerda

Bizonyíték a csukott szemmel ehető ételről

Ugye emlékeztek még a  A fényképezhetetlen ebéd, avagy hogyan együnk csukott szemmel valami finomat. postomra.
Úgy gondolom, hogy a sok komment eredményeként  mégis közzéteszem a képeket, anélkül, hogy elmondanám az újság nevét, mert nem akarok rosszat magamnak. 
Nagyon ne botránkozzatok meg, vagy ha mégis, akkor leveszem, nehogy valakit is eltántorítsak attól, hogy ezek után újságokat vásároljon. Hiszen én is veszek sok újságot és készítettem már belőle nagyon finomat.

Az első kép az újságban megjelent fotó, amely méltán érdemelt figyelmet általam, és ilyennel szerettem volna meglepni a páromat:


Ezt pedig én készítettem. Tudom bennem van a hiba, rosszul csináltam, túl sötét bort (jófajtát) adtam hozzá.
Vagy csak simán béna vagyok:-))

2011. január 25., kedd

Kókuszos madeleine


Régóta szerettem volna ilyen formát venni, de a teflonosok elég drágák voltak. Karácsony előtt jártam egy cukrász nagykereskedésben és ott láttam ilyen formákat, fémből és külön-külön volt mindegyik. Rögtön vettem 20 db-t. Mint utóbb kiderült ennyi fért el egy tepsin. Aztán már csak az alkalom kellett, hogy ki tudjam próbálni. Karácsony előtt volt a cégnél egy kis köszöntés és erre az alkalomra örvendeztettem meg a kollégákat. Amikor kitettem az asztalra, azt hitték, hoyg boltban vettem, olyan szépek voltak:-)) Ja és nagyon finomak is.
Az eredeti recept megtalálható itt. Köszönöm a receptet itt is.

Kókuszos madeleine

Hozzávalók:

3 db tojás,
15 dkg vaj,
10 dkg cukor,
1 teáskanál vaníliakivonat,
30 dkg liszt,
5 dkg porcukor,
6 dkg kókuszreszelék,
1 db citrom héja,
citromlé.
tetejére: csokoládé és kókuszreszelék.

Elkészítés: a tojásokat, a cukorral habosra kevertem, majd a puha vajjal is. Hozzátettem a lisztet és a többi hozzávaló, jól elkevertem. A masszát betettem hűtőbe kb. 2 óra hosszára. A formákat kevés vajjal kikentem és a tésztát beleadagoltam 3/4 részéig, helyet hagyva, mert sütés közben nagyobb lesz..Előmelegített sütőbe 170 fokon kb. 10 perc alatt kész, nem szabad kiszáradnia.
Rácsra tettem hűlni, a végét csokoládéba mártottam és rögtön megszórtam kókuszreszelékkel.

    2011. január 24., hétfő

    Köszönet és egy díj

     Nagyon szépen köszönöm az előző bejegyzésemhez a sok kommentet és az együtt érző szavakat:-))
    Nagyon kedvesek vagytok, hogy vigasztaltatok. Az étel finom volt és az én megértő párom vidáman fogta fel a dolgot:-))
    Ma meg épp nyomtam az ágyat és meghalni készültem:-))
    Aztán eszembe jutott, hogy nekem még annyi dolgom van ezen a világon, így összeszedtem magam és felkeltem, mire a párom hazajött.
    A liter tea mellé kinyitottam a gépemet és csak kapkodtam a fejem, milyen kedves üzenetek vártak.


    Díjat kaptam, amit itt is köszönök szépen mindenkinek!

    A díjat öt bloggertársamtól is megkaptam, akik:

    Autumm, 4GyerekIldyElisabeth  és Nea voltak.

    Íme a díj:



    A díjhoz szabályok is tartoznak. Ezek a következők:

    - Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

    - Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

    - Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

    - Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

    Az én választottjaim a következők, bár nem mindenki kezdő blogoló, de tehetséges és ez a fontos:

    Eperke
    Aliz konyhája
    Kemencetűz,
    Fevi és
    BalhÉtterem.

      Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel én adtam Nektek:-))

    2011. január 22., szombat

    A fényképezhetetlen ebéd, avagy hogyan együnk csukott szemmel valami finomat.

    A régi blogomban többször is írtam, már, hogy milyen becsapósak a gasztroújságokban a csodás képek. Még azt is megkockáztatom, hogy nincsenek is teljesen megfőzve, csak kikozmetikázzák őket. Ebbe a problémába már belefutottam egyszer-kétszer.
    Ma volt egy kis időm, ezért valami különlegesebbet szerettem volna készíteni. Már csütörtökön este kiválasztottam a menüt egy gasztroújságból - aminek a nevét sem vagyok hajlandó leírni, - hogy megvegyem hozzá, ami nincs itthon. Alig vártam a szombat reggelt, hogy elkezdjem. Az elején még nem is volt gond, meg aztán annyira szép volt az újságban a kép. Mivel nem most kezdtem főzni, van mögöttem jó pár év, meg kellett volna szólalni egy belső hangnak, hogy valami nem stimmel. Az ételnek nagyon szép neve volt: aszalt szilvás - csirkemájas pákkeri. A pákkeri egy tésztaféle, aki esetleg nem ismerné olyasmi, mint a canelloni, csak rövidebb és talán nagyobb az átmérője. Mindent a recept szerint készítettem és már éreztem az ízét a számban.
    Az ízével nem is volt baj, mert valami fantasztikus étel lett. Na de a színével. De ne szaladjunk ennyire előre.
    Szóval kifőztem a tésztát, megtöltöttem egy sült csirkemájas, aszalt szilvás töltelékkel, ami már magában is szenzációs volt. Eddig is minden rendben volt. 
    Elkészítettem az erdei gombából és a póréhagymából készült mártás, amiben bele kellett tenni azt a 2 dl vörösbort, amiben  az aszalt szilvát előfőztem. Itt kellett volna  gyanakodni, hogy ha ráöntöm a tésztára és az felszívja, akkor annak milyen színe lesz. Ugyanis a tésztára rá kellett önteni a mártást és a sütőben 20 percet sütni.
    A finom vörösboros levet a tészta felszívta, mire kivettem  sütőből egy majdnem fekete tésztát találtam, ami nem attól kapta a színét, hogy megégett. A rajta lévő erdei gombák is inkább feketék voltak, mint barnák. 
    A párom azt mondta, hogy feltaláltam a rendkívűl finom, de csukott szemmel ehető ételt. 
    Én meg mérgelődtem egy csomót. 
    Vajon mit rontottam el?

    2011. január 20., csütörtök

    Teapirula


    Ugye emlékezetek még dr. Pepper felhívására, miszerint főzzünk az otthon lévő gasztroújságokból és szakácskönyvekből. Én is körülnéztem a könyveim körül. Te jó ég milyen régen főztem-sütöttem belőlük. Pedig régebben, amikor eszembe jutott valamit sütni, bizony először a könyvekhez nyúltam. Na jó, igen, akkor még nem volt internet. Pedig sok szép könyvem van, még gyűjtöttem is őket. Mi több, ma az interneten rendeltem is két könyvet, amit alig várok, hogy megkapjam.
    Szóval a választásom Mária Hájkovára esett, akinek az "Édeskönyve"' nagyon sok kiadást megért kis hazánkban. Ebben is a kekszek között néztem körül, mert a párom reggelire ilyeneket eszik a tejeskávéhoz. Érdekes a neve, ezért is teszett meg. Ebből a mennyiségből nekem 26 db lett. A könyv azt írta, hogy a sütit akkor kell megtölteni a lekvárral, amikor más megsült, de én gondoltam egy merészet és sütés előtt tettem rá a lekvárt és nagyon finom lett.

    Teapirula

    Hozzávalók:

    a tésztához:
    18 dkg liszt,
    14 dkg vaj,
    10 dkg porcukor,
    1 tojássárgája,
    fél citrom lereszelt héja,

    a tetejére:
    darált dió,
    tojásfehérje,
    bármilyen lekvár (én szilvát használtam).

    Elkészítés: a vajat a liszttel elmorzsoljuk, elkeverjük a porcukorral, hozzáadjuk a tojássárgáját, a lereszelt citromhéjat és összegyúrjuk. Először morzsalékosnak tűnik, de nagyon szépen összeáll. A tésztából diónyi golyókat formálunk, megmártjuk a darált dióba és sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé sorakoztatjuk őket. Amikor mind a tepsiben van, akkor a hüvelykujjunkkal mélyedést nyomunk bele és megtöltjük a lekvárral. Előmelegített sütőben, 160 fokon addig sütjük, amíg egy pici színt kap a széle. Tetejét meg lehet szórni porcukorral is.

    2011. január 19., szerda

    Kávés sajttorta


    Ezt a tortát még nyáron készítettem és ezzel szeretnék részt venni Dolce Vita játékán. Most lesz a blogszülinapja, pontosan  a negyedik és meghívott mindenkit egy kis bulira, ahová mi visszük a buli hozzávalóit. Természetesen csak virtuálisan. A buli résztvevői közül viszont egy zsűri dönti el, hogy ki kapja a csodaszép kávégépet. A feltétel, hogy valamilyen kávés dolgot kell készíteni. A szülinapra torta dukál, ezért ezzel a nagyon finom tortával nevezek be én is a játékba, mert játszani jó:-)) A recept megtalálható a Tina konyha 2010/2. számában.

    Dolce Vita boldog blogszülinapot!

    Kávés sajttorta

    Hozzávalók: 


    2 tojás,
    10 dkg cukor,
     6 dkg liszt,
     3 dkg darált mogyoró,
     2 teáskanál kakaópor,
     ½ teáskanál sütőpor,
     9 evőkanál tej,
    1,2 dkg zselatin,
    50 dkg mascarpone,
    7,5 dkg mogyorós nugát,
    4 dl tejszín,
    1 evőkanál instant kávé,
    10 dkg mogyoró,
    a forma kikenéséhez margarin.

    Elkészítés:
    1. A tojásokat szétválasztjuk és a fehérjét kemény habbá verjük 4 dkg cukorral. Beleforgatjuk a tojássárgákat, majd beledolgozzuk a darált mogyoróval, 1 tk kakaóporral, valamint a sütőporral elvegyített lisztet. Végül belekeverünk 3 evőkanál tejet. A masszát 26 cm-es kapcsos tortaformába simítjuk, előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni.

    2. A mascarponét a maradék tejjel és a cukorral, valamint a feloldott zselatinnal összekeverjük, beleforgatjuk a 2 dl tejszínből vert habot és 2 adagra osztjuk.

    3. A hab egyik felét az instant kávéval ízesítjük, majd a tortalapra kenjük, és kb. 15 percre a hűtőszekrénybe tesszük. Ezután ráhalmozzuk a maradék krémet, elsimítjuk és kb. 1 órára ismét hűtőszekrénybe tesszük.

    4. A mogyorót serpenyőben zsiradék nélkül megpirítjuk és durvára aprítjuk. A maradék tejszínt keményre verjük, a formából kivett tortára kenjük, majd megszórjuk a maradék kakaóporral, valamint a felaprított mogyoróval.

    Amit én változtattam: a tetejét nem kakaóval szórtam meg, hanem csokoládé forgáccsal.

    2011. január 18., kedd

    Aszalt szilvás pulykakuglóf


    Karácsonykor mindig kerül pulyka nálunk az asztalra, mert szeretjük. Aszalt szilvával töltöttet is készítettem már, de ilyet - mint amit Lizánál láttam, aki a Kifőztük Karácsonyi adománygyűjtő számában vett részt ezzel az étellel - még sohasem. Már a formája is elvarázsolt. Igaz nem volt túl egyszerű az elkészítése, mert az elején bénáztam a baconnel, de aztán rájöttem a technikájára és már ment minden a maga rendjén. Ez volt az egyik fő fogás  szentestén és mondhatom, hogy nagy sikert aratott. Az utolsó pillanatban sült ki, de már a szeletelt húsról nem tudtam készíteni felvételt. Majd legközelebb azt is pótolom. Lizánál megnézhetitek az eredeti receptben itt. Én az aszalt szilvát előtte este beáztattam vörösborba, igazán finom volt benne.
    Köszönet a receptért!

    Aszalt szilvás pulykakuglóf

    Hozzávalók:

    80 dkg pulykamellfilé,
    30 dkg szeletelt bacon,
    20 dkg füstölt sajt
    3 db tojás
    1 púpos evőkanál flekken fűszerkeverék,
    6 evőkanál tejföl,
    4 evőkanál liszt,
    1 kávéskanál só
    1 kávéskanál őrölt bors,
    1 nagy csokor petrezselyemzöld,
    20 dkg aszalt szilva,
    2 dl vörösbor.

    Elkészítés: a készítés előtti este beáztattam az aszalt szilvát a vörösborba, majd másnap kivettem belőle és lecsöpögtettem. A húst apró kockára vágtam és a flekken fűszerkeverékkel beszórtam. Összekevertem egy tálba a petrezselymet, a tojásokat, a tejfölt, a lisztet, a reszelt sajtot, őrölt borssal és sóval ízesítettem, majd mehetett bele a pulykahús. Jól elkevertem.
    A kuglófsütőt előkészítettem, egy tepsi méretű sütőpapírt középen keresztbe bevágtam 5-5 cm-re, ezt húztam rá a kuglófsütő közepén lévő részre, így bele tudtam tenni a sütőformába. Teflonos formám van, ahol nem volt papír, ott sem ragadt bele a hús. A bacon szeletekkel egyenletesen kiraktam, úgy, hogy két oldalról rá tudjam majd hajtani a töltelékre. A töltelék felét beleraktam a formába, majd az aszalt szilvát a töltelékre raktam körbe egyenletesen. Erre mehetett a maradék massza. A bacon szeleteket ráhajtva betakartam a tölteléket és fóliával befedtem. Előmelegített sütőbe tettem 180 fokra, így sült kb. 30-40 percig, majd levettem a fóliát róla és még kb. 25-30 percig sütöttem, amíg szép piros nem lett. Ekkor kivettem és egy sütőpapírral bélelt tepsire fordítottam, majd a másik felét is szép pirosra sütöttem. Hagytam hűlni legalább fél órát, hogy szebben lehessen szeletelni. Nagyon finom volt.


    2011. január 17., hétfő

    Zserbó apróban, Piszke után szabadon


    Még csak ma szedtük le a karácsonyfát, olyan szép volt, és nem is hullott, ezért maradt ilyen sokáig. Na meg azért is, mert szeretem, ha este égnek a kis lámpák tévé nézés közben.
    Ezért is jutott eszembe ez a süti, amit még nem volt időm beírni. Karácsony előtti napokban láttam meg Piszkénél, csodálatos képet tett fel róla. Szinte megszólalt a süti. Nagyon gyorsan kész volt, na és másnap még finomabb volt, mint, amikor kész lett. Csak egy gyors, meg nem komponált képre futotta az időmből, aztán már nem is maradt belőle egy újabb képre való. Majd legközelebb. Eredeti recept megtalálható itt. Köszönet a receptért itt is.

    Zserbó apróban 

    Hozzávalók:

    20 dkg vaj,
    30 dkg liszt,
    15 dkg porcukor,
    1 kk. vaníliakivonat,
     fél csapott kk. só
    -a töltelékhez:

    7 dkg darált  dió,
    kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

    étcsokoládé a díszítéshez.

    Elkészítés: a vajat a liszttel elmorzsoltam, majd a porcukorral, a sóval és a vaníliakivonattal jól összegyúrtam. Gyorsan kell dolgozni, hogy a kéz melegétől ne olvadjon meg nagyon a vaj. A tésztát legalább 1 órára, de még jobb, ha 1 éjszakára hűtőbe tesszük. Nekem most nem volt ennyi időm, csak 1 órát pihent. 
    Közben elkészítettem a tölteléket, a darált diót összekevertem az anyukám által készített sárgabarackdzsemmel, cukor nem kell bele. 
    A hűtőből kivettem a tésztát és kb. egyforma golyókat formáztam belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket, nem túl közel egymáshoz. A karalábévájó kisebbik részének hátuljával mélyedéseket nyomtam a golyókba és kiskanál segítségével megtöltöttem a töltelékkel. Előmelegített sütőben 170 fokon 10 percig sütöttem. Nem kell, hogy színt kapjon. Ekkor még nagyon puha a keksz, ezért én sütőpapírral együtt szoktam kiemelni. Utána mehet bele a következő adag. Amikor kihűltek a kekszek, akkor a felolvasztott csokoládét kicsi műanyag zacskóba tettem és a sarkát picit levágva a kekszekre csokicsíkokat húztam. Nagyon finom, puha, omlós keksz lesz belőle.

    2011. január 16., vasárnap

    Sajtos póréhagyma leves


    Többen is írtak arról a gasztroblogokban, hogy főzzünk abból, amit otthon találunk. Én Vikinél olvastam és rögtön magamévá tettem a gondolatot.
    Tegye fel a kezét, aki még nem esett abba a hibába, hogy elmegy hétvégére bevásárolni és ötletszerűen vásárol. Vagyis megvesz olyat is, amit nem lenne muszáj, de olyan friss és különben is olyan szép...Holott a kamrában is lenne olyan, amit el kellene használni. Nem sok kezet látok:-))
    Nos én is leltárt készítettem a kamrában és rájöttem, hogy bizony van sok minden, amit az elkövetkezendő időben hasznosítani fogok. Ilyen volt most a póréhagyma is. Szeretem a póréhagymát az ételekbe tenni, de levest még nem főztem belőle csak úgy önmagában. Kicsit hasonlít a francia hagymalevesre és mégis más. Nagyon finom. A receptet a mindmegette oldalán találtam.

    Sajtos póréhagyma leves

    Hozzávalók: 


    3 db póréhagyma,
    1 evőkanál vaj,
    2 dl tejföl,
    1 dl tejszín,
    3 db tömlős krémsajt (egyik zöldfűszeres volt, a másik kettő natúr),
    tárkony,
    őrölt bors,
    só,
    biovegeta,
    petrezselyem (most csak szárított volt).

    Elkészítés: a póréhagymát karikára vágtam és a vajon kicsit megdinszteltem, majd felengedtem kb. 2,5 liter vízzel. Befűszereztem és puhára főztem. Közben jól összekevertem a tejfölt, a tejszínt, a tömlős sajtokat és pár kanál levest mertem rá a hőkiegyenlítés miatt, majd az egészet a leveshez öntöttem és jól elkevertem. Ha még szükséges, lehet fűszerezni. Kenyeret pirítottam hozzá és azt tépkedtünk bele.

    2011. január 15., szombat

    Püspökkenyér


    Bevallom nem nagyon szoktam püspökkenyeret készíteni, hogy miért, magam sem tudom. Amikor megláttam Ecet és olajnál, ezt a recept egyből megfogott. Mégpedig a birsalmasajt miatt. Karácsony előtt készítettem birsalmasajtot, ami nagyon jól sikerült és gondoltam csak finom lehet süteménybe.A párom készült pár nap síelésre, akkor kaptam elő a receptet, mert az utolsó pillanatban állt rá mégis a dologra, hogy süssek valamit a fiúknak. Gyorsan kész volt és mondhatom nagyon finom lett. Az eredeti recept itt olvasható. A mennyiség nekem egy őzgerincformához volt elég.

    Püspökkenyér

    Hozzávalók:

    3 tojás,
    12,5 dkg cukor,
    1 csg vaníliás cukor,
    12,5 dkg liszt,
    fél teáskanál sütőpor,
    5 dkg birsalmasajt,
    5 dkg csokilencse,
    5 dkg kandírozott narancshéj,
    5 dkg kandírozott citromhéj,
    kevés szeletelt mandula,
    porcukor a tetejére.

    Elkészítés: a birsalmasajtot kicsit kockákra vágtam, majd a csokit, a sajtot, a narancs és citromhéjat elkevertem a sütőporos liszttel. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét  kemény habbá vertem. A sárgáját habosra kevertem a  kétféle cukorral, majd ebbe a masszába kevertem kanalanként a lisztes gyümölcsös keveréket és óvatosan a tojásfehérjét, hogy ne nagyon törjön össze. Egy őzgerincformát sütőpapírral kibéleltem, az aljába szórtam a mandulát és ebbe tettem bele a masszát. 
    Előmelegített sütőben, 170 fokon légkeveréssel, kb. 40 percig sütöttem. Tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy mikor jó. Amikor megsült kivettem a sütőből és hagytam kicsit hűlni. Ezután tálra borítottam és a teljes kihűlés után a tetejét megszórtam porcukorral. 

    2011. január 14., péntek

    Sült puliszka


    Az előző bejegyzésben leírt tepsis húshoz ezt a köretet készítettem. Két okból is. Először is, mert nagyon szeretjük a kukoricát minden formában és ehhez a húshoz sem szokványos burgonya, vagy rizs köretet szerettem volna tálalni. Másrészt a napokban láttam Bodzánál a sült polenta receptet, ami nagyon megtetszett. El is kezdtem készíteni, de már nem volt időm úgy végig vinni a leírást, ahogy Ő készítette, ezért kicsit egyszerűsítettem rajta.
    Én a puliszkát, vagy kukorica kását mikróban főzöm, mert így gyorsabban kész van, nem "pöfög", mint a tűzhelyen és nem kell ott állni mellette. Nekem ez vált be.Nagyon finom lett.

    Sült puliszka

    Hozzávalók:

    50 dkg kukorica dara,
    só,
    őrölt bors,
    5 dkg vaj,
    2 gerezd fokhagyma,
    egy marék metélőhagyma (most szárított volt).

    Elkészítés: a kukoricadarát egy kerek jénaiba tálba teszem és kicsit több vízzel, mint ahogy ellepi, felöntöm, megsózom, latakarom egy tányérral és beteszem 750 wattra a mikróba kb. 3 percre. Ekkor kiveszem, keverek rajta egyet és újra visszateszem kb. ismét 3 percre. Ha nem elég puha, akkor  még vissza lehet tenni kevés vizet öntve hozzá. Őrölt borssal és ha kell még sóval ízesítem. Amikor puha a puliszka, akkor belekeverem a vajat, az összezúzott fokhagymát és a metélőhagymát. Egy jénaiba simítom és 15-20 percre előmelegített sütőbe átsütöm.
    Egytálételnek is megfelelő, sajtot és tejfölt is tehetünk rá.

    2011. január 13., csütörtök

    Tepsis tarja juhtúrós káposztával


    Azt mondtam, hogy nem veszek mostanában több gasztro újságot, mert nagyon sok van belőle és különben is csatlakoztam Dr. Pepper felhívásához, a Magazin Monday és Könyves Keddhez. Azért a Vidék ízével kivételt tettem, mert szeretem ezt az újságot. Ebben találtam az alapot adó receptet, de természetesen átvariáltam, több okból is. A recept csomboros káposztát ír, de az én variációmba nem nagyon fért bele a borsikafű.  A másik ok, hogy a hűtőben figyelt egy csomag juhtúró, amit mindenképpen szerettem volna elhasználni. Így született meg az én variációm. Ha kíváncsi vagy az eredeti receptre, a Vidék íze 2011/1. számában megtalálod.

    Tepsis tarja juhtúrós káposztával


    Hozzávalók:

    8 szelet tarja (csont nélkül),
    60 dkg savanyú káposzta,
    2 db vöröshagyma,
    20 dkg füstölt sonka,
    1 teáskanál pirospaprika,
    20 dkg juhtúró,
    1 dl száraz fehér bor (saját termés:-)),
    őrölt bors,
    őrölt kömény,
    só,
    kevés olaj,
    20 dkg bacon szalonna.


    Elkészítés: a hússzeleteket kiklopfoltam és sóval, frissen őrölt borssal beszórtam. Az olajon megpirítottam  sonkát, majd hozzátettem a hagymát és megdinszteltem.Erre dobtam rá a kicsit összevágott savanyú káposztát. A bort aláöntve félpuhára pároltam és hagytam kicsit hűlni. Amikor már nem volt olyan meleg, hozzákevertem a juhtúrót és sóval, őrölt borssal, őrölt köménnyel beízesítettem. A töltelékből egy-egy kanállal a hússzeletekre halmoztam és félbehajtva egy jénai tálba sorakoztattam. Mindegyik szeletet betakartam bacon szalonnával és fóliával takartam le a tálat. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 45 percet sütöttem, majd levettem a fóliát és addig sütöttem, amíg a bacon szép piros nem lett. Nagyon finom, pikáns íze lett.

    2011. január 12., szerda

    Vaddisznó pörkölt karácsonyra hangolva



    Igen még mindig a karácsony jegyében:-)
    A tegnap feltett köret ehhez a pörkölthöz készült. Nem sűrűn eszünk vadat, pedig finom, de valahogy errefelé ritkán találkozom a bevásárlóban vele. Most viszont kaptunk ajándékba egy elég tisztességes mennyiségű vaddisznó húst, így gondoltam karácsonykor jó lesz az ünnepi vacsora asztalra, mert a család is szereti. De nem ám csak úgy egyszerűen sima pörköltként, hanem karácsonyra hangolva az ízesítését is. Ha valaki elolvassa, valószínű kicsit merésznek fogja tartani, én is annak tartottam az elején, de aztán még merészebb lettem és nem bántam meg. Nagyon finom ünnepi étel lett belőle.

    Vaddisznó pörkölt karácsonyra hangolva

    Hozzávalók:

    1,5 kg vaddisznó comb,
    3 fej vöröshagyma,
    2-3 gerezd fokhagyma,
    2 evőkanál pirospaprika,
    1 kiskanál őrölt kömény,
    1 kiskanál majoránna,
    2 kiskanál őrölt bors,
    3-4 szem szegfűszeg,
    3-4 db borókabogyó,
    2-3 db szegfűbors,
    késhegynyi őrölt fahéj,
    2-3 db babérlevél,
    2-3 evőkanál áfonya lekvár,
    1 evőkanál mangalica zsír,
    só,
    2 dl vörösbor.

    Elkészítés: a vaddisznó húst kockára vágom. A mangalica zsíron megfonnyasztom a kockára vágott vöröshagymát, majd félidőben hozzáteszem a fokhagymát. Ezután rádobom a húst és addig pirítom, amíg  a színe kicsit kifehéredik. Ekkor leveszem a  tűzről, rászórom a pirospaprikát és jól elkeverem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy jól ellepje. Ekkor befűszerezem és nem túl nagy lángon főzöm. Az időközben elpárolgott vizet pótolom. Amikor már majdnem puha, akkor adom hozzá az áfonyalekvárt és a vörösbort. Teljesen puhára főzöm, mire kész teljesen besűrűsödik. Ha valaki idegenkedik az áfonyalekvártól, akkor először csak egy kanállal adjon hozzá. A végén ha még szükséges utána ízesítem.

    2011. január 11., kedd

    Mogyorós-spenótos túrógombóc


    Ezt a köretet a karácsonyi vaddisznó pörkölthöz készítettem. Kicsit féltem tőle, mert a családom tagjai rajtam kívül nincsenek nagy barátságban a spenóttal. Viszont a pörkölthöz nem szokványos köretet szántam, mégis csak ünnepi étel legyen. Aki mer az nyer gondoltam, na meg azt is, hogy egy életem egy halálom márpedig a köret ez lesz., Legfeljebb magam eszem 4 napig. 
    Aztán elérkezett a vacsora és mindenki azt kérdezte, hogy mi az a zöld a gombócban? A válaszom az volt, majd megmondom, ha megettétek. Itt már elkezeltem pirulni a sok dicséret hallatán, aztán szemlesütve bevallottam, hogy spenót volt benne. Utólag is jó választás volt, mert senki nem fejezte ki rosszallását, mivel annyira nem lehetett érezni a spenótot. Nagyon harmonikus ízű, jól sikerült köret lett, különleges alkalmakra tudom ajánlani.A receptet a Fakanál 2006/11. számában találtam.

    Mogyorós-spenótos túrógombóc

    Hozzávalók:

    60 dkg spenót (mirelitet használtam, amelyik leveles formában van lefagyasztva és nem pépesítve),
    1 csokor petrezselyem (csak szárított volt itthon),
    40 dkg túró,
    2 tojás,
    kevés majoránna,
    8 dkg pirított, hámozott mogyoró durvára vágva,
    4 dkg vaj,
    késhegynyi szerecsendió,
    egy kis marék metélőhagyma (ez is szárított volt)
    liszt,
    só,
    őrölt bors.

    Elkészítés: A spenótot  a vajon megpároltam, sóval, őrölt borssal, szerecsendióval és sóval ízesítettem és hagytam kicsit hűlni. A túrót áttörtem és összegyúrtam a pirított mogyoróval, a petrezselyemmel, a metélőhagymával, a majoránnával, a tojással és a kihűlt spenóttal. Ha kell még utána ízesíthetjük. Kisebb golyókat formáztam belőle és mindegyiket lisztbe forgattam. Sós vízben néhány perc alatt kifőztem őket. Amikor feljöttek a víz tetejére, onnét még kb. 5-7 perc kell. Egyet ki kell venni és megnézni, hogy jó-e, ha nem akkor még pár percig főzzük. Szűrőkanállal kiszedtem és már tálalható is volt.
    Egytálételnek is kitűnő, akkor reszelt sajttal és kevés pirított mogyoróval szórjuk meg. Tejfölt is tehetünk rá.

    2011. január 10., hétfő

    Karácsonyi linzer szilvalekvárral töltve



    Talán nem nagy gond, ha karácsonyi recepteket teszek fel, mivel ugye most kezdtem itt blogot írni.

    Az ünnepek előtt még időben betévedtem egy fantasztikus üzletbe, ahol kincseket találtam. Már nem nagyon akartam vásárolni, de ez a kiszúró készlet annyira megfogott, hogy nem tudtam visszafogni magamat. Egészen apró kiszúrók voltak benne és olyan, amivel a közepét is ki tudom szúrni, na és ráadásul karácsonyi mintával. Szóval kihagyhatatlan volt. Otthon aztán, amikor elkezdtem készíteni, azaz kiszúrni a linzereket, már nem voltam annyira mosolygós, mint a vásárláskor, de azért elkészült, a végére egész belejöttem és csak úgy repkedtek a tepsik a tele linzerekkel a sütőbe. Végül is jó móka volt, főleg mikor a végén láttam egyben munkám eredményét. Nagy sikere volt az ünnepi asztalon. Mindenki azt kérdezte, hogy volt hozzá türelmem. Magam sem értem:-))) A receptet az én szívemhez nőtt szakácskönyvemből vettem, ami 1963-as kiadású.:-)

    Karácsonyi linzer szilvalekvárral töltve

    Hozzávalók:

    50 dkg liszt,
    25 dkg vaj,
    12 dkg porcukor,
    1 csg vaníliás cukor,
    2 db tojássárgája,
    kevés rum,
    1 fél citrom héja,
    fél csg sütőpor,
    szilvalekvár, vagy bármilyen más lekvár,
    tetejére porcukor.

    Elkészítés: a lisztet összekeverjük a kétféle cukorral, a citromhéjjal, majd elmorzsoljuk a vajjal és végül belegyúrjuk a tojássárgákat és a rumot. Ha nem állna teljesen össze, akkor egy kevés tejfölt adhatunk hozzá. Gyorsan kell dolgozni vele, hogy a kezünk melegétől ne olvadjon meg nagyon  a vaj. Amikor szépen összegyúrtuk, akkor 1 órára hűtőbe tesszük. A hűtőből kivéve lisztezett deszkán ceruza vastagságúra nyújtjuk. A kiszúró formával annyi lyukas közepű linzert szúrunk ki, amennyi simát. Előmelegített sütőbe, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, kb. 170 fokra, és szép világosra sütjük. Vigyázzunk, hogy ne barnuljon a linzer, mert akkor nagyon száraz lesz.
    Amikor kihűlt, a lyukas tetejű linzereket megszórjuk porcukorral, a sima linzerekre egy kiskanál lekvárt teszünk és a két linzert összeragasztjuk.

    2011. január 9., vasárnap

    Kelkáposzta krémleves



    Mindig nagyon várom a Kifőztük internetes magazin legújabb számát. A készítők mindig meglepnek bennünket sok finom újdonsággal.
    Mivel nagy káposzta kedvelők vagyunk, ezért rögtön erre a receptre esett  választásom, mert egyszerű, gyors és elképzeltem, hogy milyen finom lehet. Katakonyha remélem megbocsátja, hogy egy picit variáltam rajta, de csak azért, mert egy kis baki miatt nem a sonka kisütésével kezdtem, hanem az olajra rádobtam a vöröshagymát és már nem akartam másik edényt is használatba venni. Mondhatom így is nagyon finom lett. Az íze hasonló a frankfurti leveshez és mégis más, finomabb.
    Köszönöm a receptet itt is.

    Kelkáposzta krémleves

    Hozzávalók:

    1 kis fej kelkáposzta,
    1 fej vöröshagyma,
    3 db közepes burgonya
    2 gerezd fokhagyma,
    őrölt kömény,
    őrölt bors,
    1 evőkanál szárított zöldségkeverék,
     kevés olaj,
    2 dl tejszín,
    15 dkg füstölt sonka,
    8 db füstölt virsli.

    Elkészítés:  A kelkáposzta külső leveleit leszedem, majd félbevágva a torzsáját kivágom és laskára összevágom, a burgonyát meghámozom és kockára vágom. Az olajon megdinsztelem a vöröshagymát és a fokhagymát, majd ráteszem a kelkáposztát és a burgonyát és pár percig együtt dinsztelem. Ezután felöntöm 2,5 liter vízzel, befűszerezem és puhára főzöm., merülő mixerrel összeturmixolom. A végén a tejszínnel behabarom. Közben a füstölt sonkát egy kevés olajon kisütöm és félidőben hozzáadom a karikára vágott virslit és együtt sütöm meg. A levesbe beleteszem a sonkát és a virslit és ezzel tálalom.

    2011. január 8., szombat

    Panettone



    A sok összejött recept közül nehezen tudtam választani, hogy mit is tegyek fel ide először.
    A választásom a panettonéra  esett. Miért is?
    Sok olyan sütemény van számomra, amelyeket  valamiféle misztikum vesz körül. Nekem ilyen volt a panettone, amelyről nagyon sokat olvastam, de sohasem készítettem. Azt hittem, hogy ezt én sohasem fogom tudni elkészíteni.Még Olaszországban is  kevesen állnak neki az otthoni sütésnek, mert a pékek évszázadok óta sütik remekül. Engem azonban nagyon vonzott mindig is, de nem volt hozzá formám.
    Sajtkukacnál láttam először, azt a helyes kis papír kapszlit, amiben szép magas panettonét lehet készíteni. Utána meg Ritmusnál láttam meg a panettonét, de Ő kalácsformában készítette. Aztán Szepykénél láttam egy kommentben, hogy Dolce Vita webáruházában lehet kapni. Nosza rohanás rendelni, mert ugye közeledett a karácsony és ugye nem élet az élet, na meg a karácsony panettone nélkül:-)) Pár nap múlva meg is érkezett és alig vártam az időpontot, hogy elkészítésem.. Addigra már sok mindent kiolvastam a süteményről. Az igazi panettonét persze kovásszal készítik és sokáig eláll de most én is élesztővel készítettem. A papír forma  jól vizsgázott. A formához kaptam receptet is, de egy kicsit variáltam rajta. Ha valaki ki szeretné próbálni, szánja rá az időt, mert megéri ennyit "babrálni " vele, nagyon finom volt és sokáig elállt.

    Panettone, ahogy én készítettem

    Hozzávalók: 

    80 dkg liszt,
    20 dkg cukor,
    30 dkg vaj,
    4 egész tojás,
    2 tojás sárgája,
    4 dkg élesztő,
    1,5 dl tej,
    1 vaníliarúd kikapart magjai,
    20 dkg mazsola,
    5dkg kandírozott citromhéj,
    5 dkg kandírozott narancshéj,
    5 dkg aszalt vörösáfonya,
    1 dl rum,
    fél narancs és fél citrom héja lereszelve.

    Elkészítés:
    Az aszalt vörös áfonyát és a mazsolát előző este beáztattam a rumba, majd másnap leszűrtem.
    Az élesztő felét keverjük el 1 dl langyos tejjel, keverjük míg felolvad az élesztő és krémes lesz, ekkor keverjünk hozzá 7 dkg lisztet, keverjük el, fedjük le folpackkal és kelesszük 30 percet, míg a duplájára nő.
    Ekkor tegyük át egy tálba, adjuk hozzá az élesztő másik felét, 0,5 dl langyos tejet, kézi mixerrel keverjük el alaposan, keverjünk bele 2 tojást, 20 dkg lisztet és 5 dkg cukrot és 10 dkg vajat. Keverjük össze alaposan, fóliával letakarva kelesszük 1-1 1/2 órát.
    Adjuk hozzá a maradék két tojást és a sárgákat, a vaníliamagokat, a maradék cukrot, lisztet és vajat, egy kávéskanál sót, Gyúrjuk át alaposan a tésztát, majd kelesszük ismét, 2-2 ½ órát.
     A kelesztési idő végeztével, nyújtsuk ki a tésztát, szórjuk rá a gyümölcsöket és a mazsolát, tekerjük fel, gyúrjunk gömböt belőle. A papír formák egyharmadáig töltsük a tésztát, hogy legyen helye kelni, de előtte késsel vágjunk keresztet a tetejére és kelesszük még 2 órát. (ettől a hosszú kelesztéstől lesz különleges állagú, 2-3 hétig is eltartható ez a kalács).
    Tegyük a kalácsot 200 fokra előmelegített sütőbe süssük 10 percig, vegyük le a hőfokot 180 fokra süssük így is 10 percig, majd csökkentsük 170 fokra a hőfokot, süssük 45-50 percig a kalácsot. 2-3 nappal sütés után a legjobb.


    2011. január 7., péntek

    Elérkezett a pillanat

    Köszöntelek Benneteket első igazi bejegyzésem alkalmából. :-)
    (Ugye milyen szépen indítottam? :-))

    Halogattam a dolgot, mert hát ugye nehéz valamit lezárni és még nehezebb valamit elkezdeni.
    Most viszont elérkezettnek láttam az időt arra, hogy mégis belekezdjek. Vagy inkább folytassam?
    Magam sem tudom, de azt hiszem maradok inkább a kezdésnél.
    Azt hiszem itt sokkal jobban fogom magam érezni.
    Talán már itt is sokan ismertek.
    Közel négy évig vezettem a régi helyemen a Gesztenye receptjei blogot és mostantól itt fogom megmutatni mi készül a kis konyhámban.
    Ne várjatok különleges hozzávalókat, nagy csodákat, csak olyan mindennapi gyorsan elkészíthető ételeket, finom süteményeket, de azokat szívvel-lélekkel fogom készíteni :-)

    Várom a látogatásotokat, a kommenteket és az építő kritikát is szívesen fogadom.

    2011. január 5., szerda

    Hamarosan jövök

    Nos úgy döntöttem, hogy itt folytatom a Gesztenye receptjei blogomat, amit már régóta szerettem volna áthozni ide.

    Új fejezet kezdődik, remélem sokaknak tetszeni fog, amit itt olvasni, látni fog.


                              Hamarosan jövök!

    LinkWithin

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...